Amit süthetnék évközben is, de nem szoktam, csak évente egyszer így februárban, a farsangi szezonban (az idén le is késtem néhány nappal). Egy recept, amin semmit nem változtattam az eredetihez képest, így egy az egyben szeretném nektek továbbadni Lajos Mari írását, amely 2009. január 28-án jelent meg a Nők Lapjában.
„Bécsi klasszikusok
A nevezetes szalagos fánk a fáma szerint bécsi eredetű: létét egy Krapfen nevű pék temperamentumos hitvesének köszönheti, aki hirtelen haragjában férjeurát vette célba egy fél marék kelt tésztával, csakhogy az a tűzhelyen forrósodó zsiradákba pottyant … Köszönjük Cecilia!”
Hozzávalók kb. 20 darabhoz:
A tésztához:
- 50 dkg finomliszt
- 1 kockacukor + 6 dkg kristálycukor
- 4 dkg élesztő
- 11 dkg vaj/margarin
- 6 tojássárgája
- 2 tojás
- 1 csipet só
- 1 tasak vaníliás cukor
- ½ citrom reszelt héja
- 2 ek. rum
- olaj a sütéshez
- 30 dkg sárgabaracklekvár
- porcukor a szóráshoz
Forrás: Lajos Mari, Nők Lapja, 2009. január 28.
Fortélyok:
Számítsatok rá, hogy 2 és fél, 3 óra szükséges rá. Sem sürgetni, sem otthagyni nem igazán szabad (lehet, hogy ez az egyik oka, hogy évente csak egyszer készítem?!). A leírás tökéletes, érdemes mindent betartani. Nekem a egyik kritikus pont az elkészítésben a sütés! Ha túl forró az olaj másodpercek alatt néger lesz a fánkunk (ami ízre nem olyan rossz, de nem szép, és hát nem erre készülünk). Nekem a középső gázrózsán a takarék fokozat vált be. A másik fontos dolog az olaj mennyisége: ha sok az olaj nem lesz szalagunk, ha kevés nem sül át a fánkunk. Ezeket egyszer ki kell tapasztalni (és megjegyezni). Érdemes neki látni: nagyon finom, és elkészítésével a farsangi sütihagyományainkat is ápoljuk.
